Morimondo 2011
Hát úgy alakult, hogy az Alba Societas Olaszországban járt. Ha nagyon pátoszos akarnék lenni, az mondanám, hogy úgy 600 év után visszatért oda, esetleg elénekelném a Thin Lizzy 1976-os, örök érvényű klasszikusát a "The Boys are Back in Town" című dalt, de akkor még a végén nagyképűséggel, ne adj’ Isten cinizmussal vádolnának meg, és hát mi sem áll távolabb tőlem :)
Szóval az egész úgy indult, hogy épp Bartolomeo Roberts-ről vadásztam információt, amikor a keresésem tárgyától teljesen függetlenül belefutottam egy videóba, ami egy Morimondo nevű olasz faluban megrendezett, kimondottan 14. századi rendezvényt hivatott népszerűsíteni. Felvetettem a kérdést a többieknek, és miután úgy döntöttünk, hogy ez nekünk jó, így Laci írt egy levelet a szervező csapatnak. A válasz elég nehezen jött meg. Természetesen bekértek portfoliókat, képeket a csapatról, és azok alapján űgy döntöttek, hogy megfelelünk a „az elmúlt években kialakított magas színvonalnak” (idézet a levélből), így hát öröm, boldogság. Furcsa volt elsőre, hogy bizonyos kérdéseket elég lazán kezeltek, nem volt az a nagy szigorúság, mint Grünwaldban. De hát gondoltuk az olaszok ilyenek. És jól gondoltuk, sőt, ilyenebbek :).
Az igazság az, hogy olyan rettenetesen nagy, eszetlen készülődés nem előzte meg a rendezvényt, a mi részünkről, mint ami tavaly Grünwald előtt volt. Pár dolog, amit terveztünk nem lett kész, pár dolog meg amit terveztünk és készen lett, az elromlott. De összességében véve akkora fejlesztések nem voltak. Terveztünk némi profilváltást is, de az sem jött össze. Talán majd nyárra.
Teltek-múltak a hetek, hónapok, és egyszer csak május lett. Szabadságok rendezése, Viktor váratlan visszalépése, majd a kisbusz és az utánfutó beszerzése után nekiláttunk felpakolni a cuccokat.
Bea kedvéért megemlékeznék a bérelt gépjárművünkről, ami egy fekete Ford Transit volt sötétített üvegekkel. Bea ezt nem győzte visongva körbeugrálni, hogy milyen dögös, meg milyen jól néz ki. :) Szó, ami a szó, tényleg nagyon jól nézett ki. Szerencsére a későbbiekben sem volt semmi baj vele.
Az indulás a tervezetthez képest természetesen csúszott pár órát, de ez bele volt kalkuláva, így nem volt gond. A kocsit Feri vezette. Ennek én különösen örültem, mivel így nem nekem kellett. Az út valójában teljesen problémamentes volt, végig autópálya, éjszakai forgalom, Deák Bill és Hobo, úgyhogy leginkább aludtam :). Egy említésre méltó eset volt, amikor valahol Szlovénia hátsóban, az olasz határ közelében meg akartunk állni egy MOL kútnál tankolni. Természetesen a kút az előtt zárt be nem egész 20 perccel, mielőtt mi odaértünk volna. No mindegy, gondoltam, ha már megálltunk, elszívok egy cigit (a dohányzás káros az egészségre). Ki is szálltam, Feri meg mondta, hogy addig megfordítja a kocsit. Mivel egy viszonylag szűk helyen volt, és utánfutóval ipszilonozni elég macerás szűk helyen, ezért ment egy kört. Én addig ott maradtam. Mikor elszívtam a cigit, és a többiek még sehol, elkezdtem azon gondolkodni, hogy ott állok késő éjszaka egy bezárt benzinkút mellett, telefon, dokumentumok, pénz nélkül (mindent a kocsiban hagytam), az addigra rendesen lehűlt időben egy szál papucsban, ingben meg rövidgatyában, elég sokáig magyarázkodnék egy arra tévedt rendőrnek hogy valójában mit is csinálok én ott. Az hogy szlovénul egy árva szót sem tudok, csak fokozta a hangulatomat. Igyekeztem a lehető legkevésbé feltűnően viselkedni, na de olyan látványosan nem illettem a képbe, hogy ha már komikus. Végül úgy negyed óra elteltével megjelentek a többiek, és folytattuk utunkat.
folyt köv.
- Farkas István blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Morimondo
Üdv!
Köszönöm az izgalmas beszámolókat! :-)
Csak hogy a a helyszínről egy kis képet kapjunk, egy frissen talált linket szeretnék megosztani a Nagyérdeművel:
https://picasaweb.google.com/thomassvensson.svenssons/Morimondo2008
Morimondo 2. rész
Sok idő eltelt azóta, hogy elkezdtem a Morimondoba tett látogatásunk történetének leírását, és őszintén nem is tervezetem folytatni. De mivel Miles rendszeres időközönként megrágta a fülemet, hogy folytatni kéne. Állítása szerint lesz is olyan, aki elolvassa
Tehát miután elhagytuk a Szlovén-Olasz határt, nem történt semmi érdekes. Láttunk rengeteg apró várat, és rengeteg nagy hegyet. Ittunk igen f.sza kávét, és még csak el sem tévedtünk. Magában Morimondo faluban ugyan kavarogtunk kissé, de az semmi volt.
Az első dolog, ami a megérkezésünk után feltűnt, az a rengeteg piros-fekete zászló van mindenhol. (Az AC Milan nyerte az az évi bajnokságot). Morimondo falu egy nagyon kicsi település, aminek van egy fallal körülvett nagy temploma, melyhez tartoztak különféle épületek és egy nagy udvar. Maga a hely nagyon szép, amolyan mesebeli hangulatot idéző volt. A templom udvarában valamint a falon kívül volt a két tábor. Az egyik mely a falakon belül volt, az volt a Visconti-ak tábora volt, a másik, ami a falakon kívül volt nem emlékszem hogy volt elnevezve. Itt jegyezném meg, az eredeti Alba Societas-nak, és a Visconti családnak volt közös múltja, nem is akármilyen.
Megérkeztünk. Laci elment megkeresni a szervezőt, David-ot. A már ott lévők szerint David még pihen, mert előző nap nagy buli volt (Az AC Milan nyerte az az évi bajnokságot), de fél óra múlva ott lesz. Kérdezgettük, hogy hová táborozzunk, de erre senki nem tudott válaszolni, mondván a beosztást David tudja. Történt ez úgy reggel hét óra magasságában. Fél kilenc körül megint rákérdeztünk, hogy hol van David, és ismét azt a választ kaptunk, hogy fél óra múlva ott lesz. Tíz óra magasságában meg is jelent. Üdvözlés, bemutatkozás, örülés egymásnak, majd a kérdés, hogy hová verjük le a tábort. David fordult egyet a tengelye körül, majd azt válaszolta, hogy szerinte itt jó lesz, de azért egyeztessünk a szomszédokkal. Ennyit a szigorú beosztásról
Felvertük a tábort, megismertük a szomszédjainkat, akik svédek voltak, majd átöltöztünk, elmentünk felderíteni. Ha jól emlékszem, aznap már nem is igen volt semmi más dolgunk. A nap hátralévő részét leginkább az ismerkedés, nézelődés, a többi beérkező csapat figyelése tette ki. Ahhoz képest, hogy maga rendezvény nem volt nagy, meglepően sok helyről érkeztek csapatok. A részt vevő országok: Anglia, Ausztria, Csehország, Dánia, Franciaország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Svájc, Svédország, és persze Olaszország, bár ők magukat megkülönbözették tartományok szerint. Összesen kb 400 résztvevő. A kis létszámnak megfelelően a színvonal, már ami a felszeretést illeti, igen magas volt. Talán a leg színvonalasabb rendezvény volt, amin jártam. A felszerelés tekintetében legalábbis. Jó volt olyan csapatokat élőben látni, akikre a kezdet kezdetén példaként tekintettünk, mint például az IG-MIM Németországból, vagy dán Medieval Center küldöttsége. Menet közben az is kiderült, hogy a rendezvény lelke nem is David, hanem Don Mauro, aki a helyi templom vezetője. Nézzétek el nekem, hogy nem tudom a pontos titulusát, de mivel a templom rangját sem ismerem, így nehéz. Don Mauro egy nagyon szimpatikus, a negyvenes éveinek elején járó ember, akit a helyek szemmel láthatóan nagyon kedvelnek, és tisztelnek. A rendezvény során kiderült, hogy nem ok nélkül. Beöltözött a korszaknak megfelelő papi ruhába és úgy jött-ment, intézkedett. Ő felügyelte a logisztikát, az élelmezést, és Ő konferálta a csatát is, valamint ha kellett rendet is tett. Hát így telt el az első nap. Este volt egy kis megnyitóval egybekötött mulatozás a templom kocsmájában, ahol volt egy kis vetítés az előző évek rendezvényein készült képekből. Azok, akik már évek óta járnak ide, fel-fel nevettek egy-egy képen, harsányan beszólogatva egymásnak. Azt is jó volt megfigyelni, hogy amikor a vetítés alatt aláfestő zeneként megszólalt az AC/DC Big Gun című nótája, a jelen lévő 20 és 50 év közötti férfiak feje egyszerre kezdett el szolidan billegni . A kocsmában a templom saját sörét mérték, ami szerintem nem volt rossz, de azért az olaszok sosem a sörükről voltak híresek. Viszont ami nagyon szimpatikus volt, hogy minden fontos információ a részt vevő összes nemzet nyelvén ki volt írva. Ez egy apró, de annál jobban eső gesztus. Mi viszonylag hamar, úgy éjfél körül lepihentünk, de az olaszok elég sokáig mulattak, ünnepeltek, hangosan, sokszor elénekelve egy bizonyos inulót (Az AC Milan nyerte az az évi bajnokságot).
folyt. köv.
Azért ne hagyjuk ki, hogy ha
Azért ne hagyjuk ki, hogy ha már ott lettek volna a zsaruk, hogy ne vessz el még jobban, és melléd oson puhán egy elsötétített üvegű fekete Transit, utánfutóval... És ha valami oknál fogva még bele is túrnak a csomagokba és kardokat találnak... És ha be is mutatkoztok szakma szerint... Micsoda összeesküvés-elméletet gyárthattak volna belőle!