Haladunk! Dósa már nádori rangot és nagyrészt összefüggő birtoktesteket kapott! Én meg, ne tudd meg milyen hűen szolgálom! :)Komolyra fordítva a szót, első páncélom volt, saját készítésű pikkelyvért, s mikor megalkottam még nyomokban sem volt se padded armour, se szegecselt láncing, de a szakmai zsűrit is Töll László barátunk alkotta egy személyben aki akkor még a dübrüczüni Déri Múzeum munkatársa volt. Innen is üdvözlöm!) Tizen sok éves így néhány radikális változtatás lesz rajta végrehajtva (átfűzés, beszegés, rögzítések cseréje. Ez egy ilyen történet, ahol az eltöltött idő nem feltétlen előny. Folyamatosan újra kell értékelnem mindazt amit, ahogyan, és amiben csinálok. Mivel a páncél kevéssé kopik rendes karbantartás mellett és amúgy is gyalog harcolok, eddig nem is gondolkodtam, azon, hogy elől hasítva hordjam. Gondoltam inkább pikkelyek védjék az ágyékom mint a gambeson meg a berhe. Hmm-hmm elgondolkodtattál ezzel a lóra ült a harcos témával...
Látod így már értem a kérdést! A serviens a közszabadi réteget jeleníti meg, magyarul én egy igen kis nemes vagyok, aki Dósának a fegyveres "szolgálója" vagyis serviense. Tettem mindezt azért, hogy elkerüljem Kán László erélyes invitálását az ő familiárisai közzé. Vagyonnal, pénzzel kevéssé rendelkezem, így fegyverzetem sem nehézlovas vagy lovagi. Pajzs, kard, csatabárd, számszeríj, gyalogláb. Az elöl zárt vértben és a gambesonban igazat adok, mindkettő átalakítás alatt áll.
Csak azért kérdem, mert tudtommal a serviensek elég gazdagok voltak. A középkorban ez egyet jelentett a lovagi hadviseléssel.
Az adott korban nehéz páncél, lándzsa, kard és ló nem?
Ha lova nincs is az adott hagyományőrnek, de elöl zárt vértben azt az illúziót se keltheti, hogy lóra tudna ülni a felszerelésében.
Már régóta nem értem az oldalt felvágott gambesonokat sem.
Egyébként is Tibor annyi önjelölt és köztörvénybe iktatott lovag rohangál kicsiny hazánkban, amennyi összesen nem volt összesen a történelemben. Anno mikor elkezdtem foglalkozni a hadi hagyományokkal rögtön az első két "országos" rendezvényen sikerült összefutnom két nagyon híres (közelebbről nem nevezném meg melyikek) történelmi lovagrenddel. Olyan mély benyomást tettek rám, hogy már akkor megfogadtam akármi más leszek, csak "lovag" nem! Így maradtam hűséges serviense Dósa urunknak.
Dehogy 6 éves, már három hónaposan jött velünk a fellépéseinkre, vagy két éve már a műsorban is részt vesz, megdolgozott érte, hogy apródként folytathassa a hadi-történelmi hagyományokkal való ismerkedést. Nem annyira a cím a lényeg mint inkább az aktus.
Mindig ez van.
Haladunk! Dósa már nádori rangot és nagyrészt összefüggő birtoktesteket kapott! Én meg, ne tudd meg milyen hűen szolgálom! :)Komolyra fordítva a szót, első páncélom volt, saját készítésű pikkelyvért, s mikor megalkottam még nyomokban sem volt se padded armour, se szegecselt láncing, de a szakmai zsűrit is Töll László barátunk alkotta egy személyben aki akkor még a dübrüczüni Déri Múzeum munkatársa volt. Innen is üdvözlöm!) Tizen sok éves így néhány radikális változtatás lesz rajta végrehajtva (átfűzés, beszegés, rögzítések cseréje. Ez egy ilyen történet, ahol az eltöltött idő nem feltétlen előny. Folyamatosan újra kell értékelnem mindazt amit, ahogyan, és amiben csinálok. Mivel a páncél kevéssé kopik rendes karbantartás mellett és amúgy is gyalog harcolok, eddig nem is gondolkodtam, azon, hogy elől hasítva hordjam. Gondoltam inkább pikkelyek védjék az ágyékom mint a gambeson meg a berhe. Hmm-hmm elgondolkodtattál ezzel a lóra ült a harcos témával...
Ennyi vas egy szegényebb
Ennyi vas egy szegényebb nemesen :)
Hát Te tudod a XIV. századról csak kapiskálok dolgokat.
István! Viktor! Szerintetek.
Látod így már értem a
Látod így már értem a kérdést! A serviens a közszabadi réteget jeleníti meg, magyarul én egy igen kis nemes vagyok, aki Dósának a fegyveres "szolgálója" vagyis serviense. Tettem mindezt azért, hogy elkerüljem Kán László erélyes invitálását az ő familiárisai közzé. Vagyonnal, pénzzel kevéssé rendelkezem, így fegyverzetem sem nehézlovas vagy lovagi. Pajzs, kard, csatabárd, számszeríj, gyalogláb. Az elöl zárt vértben és a gambesonban igazat adok, mindkettő átalakítás alatt áll.
Ezt hogy lehetett volna
Ezt hogy lehetett volna hosszabban kérdezni? :)
Csak azért kérdem, mert tudtommal a serviensek elég gazdagok voltak. A középkorban ez egyet jelentett a lovagi hadviseléssel.
Az adott korban nehéz páncél, lándzsa, kard és ló nem?
Ha lova nincs is az adott hagyományőrnek, de elöl zárt vértben azt az illúziót se keltheti, hogy lóra tudna ülni a felszerelésében.
Már régóta nem értem az oldalt felvágott gambesonokat sem.
De lehet tévedek. :)
Dehogynem. Nem a lovas
Dehogynem. Én már maradok gyalogos. Egyébként te mindig ilyen bőbeszédű vagy?
Értem. A szerviensek nem
Értem.
A szerviensek nem ültek lóra?
Egyébként is Tibor annyi
Egyébként is Tibor annyi önjelölt és köztörvénybe iktatott lovag rohangál kicsiny hazánkban, amennyi összesen nem volt összesen a történelemben. Anno mikor elkezdtem foglalkozni a hadi hagyományokkal rögtön az első két "országos" rendezvényen sikerült összefutnom két nagyon híres (közelebbről nem nevezném meg melyikek) történelmi lovagrenddel. Olyan mély benyomást tettek rám, hogy már akkor megfogadtam akármi más leszek, csak "lovag" nem! Így maradtam hűséges serviense Dósa urunknak.
Dehogy 6 éves, már három
Dehogy 6 éves, már három hónaposan jött velünk a fellépéseinkre, vagy két éve már a műsorban is részt vesz, megdolgozott érte, hogy apródként folytathassa a hadi-történelmi hagyományokkal való ismerkedést. Nem annyira a cím a lényeg mint inkább az aktus.
Üdv! Lovaggá?
Üdv!
Lovaggá?