Civilben ónöntő

Fú az a hálózsák nagyon érdekelne ha tudnál róla képet küldeni, de a bútorok is. Ja és köszönöm az eddigi képeket is :D

Üdv!

A középkorban a faládákat is általánosan használták ülésre, a láda bútor is volt egyben.

10-11. századi vonalon a bizánci képanyagban elég sok kép van a korabeli bútorokról, és nem csak a császári udvarokéról, és az összehajtható széket ők a középkorban végig használták. A táborozásnál, hadseregszervezésnél említenek a forrásaik mindenféle összehajtható székeket, padokat is. Még egyfajta bizánci katonai hálózsákról is maradt fenn kép.

BoldogZ

az osebergi hajon talaltak szeket: http://s192.photobucket.com/albums/z123/Castlegrounds/Oseberg/

Valami ilyesminek az eredetije ugrik be nekem:
http://image85.webshots.com/75/4/78/37/2646478370105264364iRemkK_ph.jpg
Ez nem pont annak a replikája, amire gondolok, de hasonló "szabásminta" alapján készült. Persze ez inkább trónszék, mint utazó vagy konyhai ülőalkalmatosság...

Valamit tud akkor arról valaki hogy milyen székek lehettek a vikingeknél?? Olyanra gondolok amire lelet is van mert ugye a kis stokikat meg az egyszerű padokat az ésszerűség diktálja.

És a háromlábú, bőr vagy vászonülőkés, kinyitható vadásszékek mikortól jelenhettek meg?
Végül is az elv nem új, és mérőasztalhoz használták is:
http://www.allworldwars.com/image/052/Military-Art-Italy-204.jpg

MB

A Magyar Néprajzi Lexikonban:
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-759.html

Jost Amman metszetein: Aranylemez-készítő, levélfestő, üvegfestő.

Hogy az nem korhű, csupán divatos, onnan lehetett sejteni, hogy olyan csapatoknál is láttam, akik javarészt kalandfilmek és az Asterix-képregények alapján voltak felöltözve.

Kiváló ülő alkalmatosság a lókoponya, csak nehezen szerezhető be. A rómaiak X lábú összecsukható vas széke is nagyon praktikus. A Zamárdi avar temetőbe kapaszkodva az avaroknál még előfordulhat, mint bizánci import. Honfoglalás koriról nem tudok, a későbbi koroknak meg még nem néztem utána.

A fesztiválokon elterjedt, két lapból összedugható "viking támlásszékkel" pedig óvatosan, mert egy norvég régész barátunk szerint inkább praktikus mint autentikus...
Ő utánanézett és nemigen találta nyomát a X. századi északi és középeurópai térségben. Szerinte valami Észak-Afrikai arab vonal lehet.
Kiváncsi vagyok van e valakinek erről kézzelfogható forrása.

Háromlábú (ún. fejő)szék. Azt mindenki használta kortól és nemtől függetlenül. Legjobb tudomásom szerint már a szkíták is ismerték, és a fejőasszonyok falun (ahol még fejnek kézzel) ma is ezt használják.
Legnagyobb előnye, hogy az egyenetlen talajon is stabil, nem billeg, de szerintem ezt mindenki tudja matekóráról :D.
Ha kiszedhető lábakkal készíted, melyek a ráülő egyén súlyától ékelődnek bele az ülőkébe, még helyet sem foglal szállításnál ;).

Jó lesz rá figyelni, köszönet! Ezeket a bálákat külön üldögélni vittük oda; a furgon ami a tábort vitte volna egy nappal indulás előtt dőlt be.

Úgy emlékszem Marsigli a nyugatiaknál padot említ, amikor ülőalkalmatosságról ír (meg gondolom szélek, zsámolyok). A zsákmányolt és használatba vett török sátrakról is azt írja, hogy többnyire új oldalakat készíttettek nekik, mert alacsony volt.
A törököknél párnákat és bőröket, meg szétszedhető fakereteket.
Szóval kissé törökösen táboroztunk. :-)

Kérdés: milyen ülőalkalmatosság használható még?

MB

Ugyan próbálni nem próbáltam, de valószínűleg a kévébe kötött szalmából is lehet kényelmes ülőalkalmatosságot formálni :).

A szalmabálának kétségtelen előnye az ömlesztett szalmával szemben, hogy rá lehet ülni, meg a belelőtt nyílvessző is megáll benne általában. Ma már gyakorlatilag csak bálás szalma szerezhető be.

Akkor hívjuk csak egy kupac szalmának. A rendezvényszervezőket erről feltétlenül értesíteni kell! ;)

Nana! Ott van még a kardom is a háttérben!
A vashiányos svédek vaspótlására, tökéletesen alkalmas!

Már megint kibújt belőlem a mezőgazdász!
Nagyon restellem, hogy csak most figyeltem fel rá, de ha már a gépi varrás kontra kézi varrás finomságainál tart a hadi hagyományápolás, kötelességem szóvá tenni: Magyarországon a szalma bálázása az 1960-as évek előtt gyakorlatilag ismeretlen volt. Legalább is üzemszerűen még a legmenőbb gazdaságokban sem csinálták. A szalmabála nagyon praktikus ugyan, de távolról sem korhű.

Touché!

Egy muskéta a macskák ellen, egy a kutyák ellen, szóval a svédekre már csak az öntőkanál jutott.

MB

is a kép sarkalatos hibájára tapintottál a macskával: a szalmabála és a szita közötti szürkés kupac a lányom XXI. századból elkóborolt, épp napfürdőző plüssmacskája.

A muskétákat viszont nem én, hanem valami nagybajszú kóbor csizmás hagyta szét :)

A hanyagul odavetett kanócos, csak a kóbor macskák elrettentésére szolgál... :-)))))