A magyar Švejk

1929 nyarán Lowetinszky János Józsefnek és feleségének, Marinak vendégei voltak: a naplóíró bécsi unokatestvére, Anna, és annak lánya, Mici jött hozzájuk látogatóba Budapestre - másfél hétre.

Az alábbiakban a naplóbejegyzéseken keresztül nyomon követhetjük, hogy Lowetinszkyék hová vitték a bécsi turistákat, hogy mit mutattak nekik a városból, és hogy egyáltalán hogyan zajlott egy rokoni vendéglátás a fővárosban 80 évvel ezelőtt.

A háromrészes sorozat harmadik része (9. nap: Bazilika, irredenta-szobrok a Szabadság téren, Országház, Akadémia, ajándékvásárlás, borozás, Mici jövendőbelije; 10. nap: végre elutaznak a vendégek, pihenés; +1. nap: pihenés, a vendéglátás anyagi vonzatai, bécsi pletykák).

1929.07.25.:

Reggel ½ 7-kor ébredtem, 7-kor fel, rendezkedés, ½ 8-ra kimentem [a] Keleti p.udvarra a tejért, húsért és csirkéért, azt megkapva, el, haza [VII. ker. Thököly út 37.], elugrottam süteményért. Mari rendet csinált, reggelizés, elmosogattuk az edényt, megjegyzem itt, hogy a vendégeinket nem engedjük semmihez sem nyúlni.

A vendégek felöltöztek, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, 10-kor el velük, kijelentettem őket holnapi dátummal a rendőr-őrszobán, azután villamoson bevittem őket a Bazilikába, melynek hatalmas méretei és gazdag fénye ámulatba ejtette őket.

Innen el a Szabadság térre, megmutattam nekik az irredenta szobrokat;

hűsítőt vettünk magunkhoz, azután megmutattam nekik az Országházat, a Curia gyönyörű előcsarnokát, egy szolga jóvoltából annak dísztermét;

[megmuattam] a Kossuth- és Andrássy-szobrokat, előbbi előtti teret parkírozták és így a szobor előnyösebb környezetben jobb benyomást tesz.

Megmutattam még az Académiát is; így tőlem telhetőleg szép szülővárosom főbb nevezetességét és szépségeit megmutattam, ők tudják majd értékelni.

Megittunk egy-egy korsó rossz sört, azután villamoson el, haza. Útközben én leszálltam és vettem Kati nénémnek egy üveg öt putton[y]os tokaji aszút, félliteres üveg öt pengőbe került.

Otthon átöltözve, bort fejtettem le. Mari szegény az óriási hőségben ugrál az ebéd- és útravaló elkészítésével. Nem csodálom, ha már unja ezt a dolgot, mert már én is unom.

½ 3-kor ebédelés, jó ízűen ettünk, ittunk. Bort is fejtettem és hűtöttem. Volt is becsülete; bevéve a feketét, elmosogattunk, a hívek [a vendégek] letelepedtek.

Naplórendezés, lepihentem én is fél órára, azután lefejtettem az atyafiaknak szánt két liter jó Kolozsváry-féle bort, borotválkozás, a vendégek csomagoltak. A borotválkozásból nem lett semmi.

Küldettünk Katin nénémnek 50 éjjeli puszerlit [puszedlit], fél liter öt putton[y]os tokaji aszút, két ezüst pengőt, Lowetinszky Jánosnak [Lowetinszky Ferdinánd - Anna öccse - 1907-ben született fia] 25 éjjeli puszerlit, egy doboz sztambul czigarettát; id. Vrkoc Józsefnak 1 liter rizlinget, 25 éjjeli puszerlit, három havanna verginiát, egy doboz regalitást, Vrkoc Pepinek 25 éjjeli puszerlit, négy havanna verginiát és Jánossal közösen egy liter rizlinget. Mici a tűért [amit ajándékba hozott a naplóírónak] kapott egy 1868-beli angyalforintot, aminek megörült. Mari az öregasszonynak [Kati néninek] még linczi tésztát [linzert] és cacaós süteményt csomagolt be. Igyekeztünk mindenkinek valamit juttatni, ki tudja, lesz-e később módunkban, legalább legyen ez meg emlékezetükben.

Az atyafiak fagylaltot és jegeskávét hoztak, azt bevettük.

Este a szobában megfog Mici, és mutatja jövendőbelije arczképét, elég intelligens vonások, ez is fodrász, feleségétől – aki tíz évvel idősebb – elvált, egy kilencz éves fia van, azt nevelteti; egybekeltek volna már és üzletet akarnak közösen nyitni, de a leánynak át kellene térni az ócatholikus hitre, ami ellen aggályai vannak. Alaposan kikérdeztem, s azt a tanácsot adtam neki, hogy hitbelileg ne aggályoskodjon, térjen ki és menjen férjhez.

A leány [Mici] 37 éves, jó termetű, kissé rokkant, kellemes arczú, szorgalmas, takarékos, jól kereső, hálás természetű, nagyanyján [Kati nénin] igen csüng, ami szép tőle, mert az nevelte fel, szóval jóravaló, intelligens és eszes nő, kért, hogy anyjának ne szóljak tárgyalásainkról.

Anna asszony éppen olyan mint Anna néném [az 1923-ban elhunyt pesti nagynéni], azzal a különbséggel, hogy emez proletár modorú, amaz meg vallásos mez alatt akart uralkodni mindenkin, aki kötélnek állt neki. Anna asszony jó felvágott nyelvű, olvasott, ravasz, heves temperamentumú asszonyság, aki megfélemlítéssel, ravaszsággal hízelkedéssel, úgy látom, mindenkiből azt préseli ki, ami neki éppen kell. A beszédeikből azt veszem ki, hogy zsarnokilag uralkodik a környezetén, hozzá még ez az ostoba spiritualizmus is, hát teljes a vörös Wien egy proletár némbere. Ki is van hízva, hatalmas termet, a fekete Lowetinszkyek igazi typusa.

Lowetinszky János József 1913-ban. © Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

Vacsorálás, borozgatás, felköszöntöttük Annát névnapja alkalmából. 11-kor fekvés s alvás.

Az idő szép derült, egy kis szellő fújdogált. Reggel 20 f, d.u. 2-kor 28 f, esti 11-kor 22 f volt.

1929.07.26.:

A rokonság elutazik. Péntek.

A hívek [a vendégek] már ½ 6-kor felkeltek, csomagoltak, Mari azután sült és rántott disznóhúst és süteményeket csomagolt be nekik. ½ 7-kor fel, rendezkedés, felöltöztem, reggelizés.

½ 8-kor elbúcsúztunk, megköszönték a vendéglátást, mi meg az ajándékozást, én vittem ki a két meglehetős súlyú bőröndöt, a nők könnyen mentek. Megváltottam a jegyeket, az út költségeit ide is, vissza is Mici fizette, úgy a magáét, mint az anyjáéit is. Így hát Anna asszony ezt szépen kifundálta, magának nem került semmijébe, és még ajándékot is vitt. Egészben hozott – proletárszerűen – három deczi meggypálinkát.

Mari ügyesen becsempészett idő előtt a vonathoz, ott elhelyeztük a podgyászt, Mari meg elbeszélgetett, azután egy búcsúcsókkal s az otthoniaknak szóló üdvözletekkel elbúcsúztunk és elváltunk, ki tudja, mikor látjuk ismét egymást.

A vonat 10.15-kor indult, mi 8-kor eljöttünk.

El, haza, ki voltunk merülve, vetkőzés, fekvés (K[éj]), azután aludtunk. Mari délben felkelt, ebédet kotyvasztott, azt jóízűen bevettük. Rendet csinált s újból lefeküdtünk (K[éj] á retro [a dőlt betűs rész morze-jelekkel írva]), alvás.

5 után felébredve, olvasgatás és heverés. 9-kor fel, aludttejezés, s fekvés, alvás.

Az idő szép derült, hűvös, szeles, este kis eső is esett. Reggel 20 f, d.u. 2-kor 25 f, esti 10-kor 21 f.

1929.07.27.:

Mari reggel 7-kor kelt és kiment a tejért, heverés, olvasgatás, 9-kor fel, rendezkedés, reggelizés, elmosogattam az edényt, a rengeteg üvegeket, Mari rendet csinált és leheveredett.

Ruhák, czipők, fogsorok, kézelők tisztítása, bort fejtettem le.

Szellőztetés, toilette, testgyakorlatok; helyre állítottam a status quo ante-t [a megelőző állapotot], elrakosgattuk a sok előszedett holmit és fészkünk visszanyerte volt, békés, barátságos képét. Legfőbb ideje volt, mert mindketten ki voltunk már merülve. Ebédelés, heverés, olvasgatás, egész garmada kiolvasatlan újság gyűlt már egybe.

Mari rendet csinált és követte a példámat.

5-kor ébredve, olvasgatás, Kertész Victor jött könyvet cserélni, megadva a kölcsönkért öt pengőt is. Beszélgetés, elmenetele után naplórendezés.

Az atyafi-látogatás facitja [végösszege], eltekintve a lakástól, rengeteg fáradtságtól, Marinak a kilencz napi ittlétük élelem[-ben] és borban 62 pengő, nekem szórakozások, villamos, ajándékok stb. 74 pengő, összesen tehát 136 pengőnkbe került, amivel szemben 40 pengőnyi ajándék állván, 96 nap pengőnkbe került; az anyagiakat nem sajnáljuk, de mindketten úgy be voltunk fogva, hogy nem hiszem, hogy volna olyan kedves emberünk, akinek a kedvéért ezt még egyszer megismételném; félek azonban, hogy a vendégszeretetnek híre szalad a famíliában, s majd rajzanak érte körülöttünk mint a darazsak, már pedig hiába.

A wieniek beszédéből ide jegyzem ezt a pár kortörténeti adatot.

Nem kukorékoltak a wieni lapok arról, hogy a X-ik kerületben egy házmester-pár egy hollandiai nyaralásból hazatért, jól táplált Kramer Teréz nevű tíz éves leányt megöltek, annak rendje-módja szerint megsütötték és megették.

A munkások mögött mérnökök állnak stopperórákkal, s ha a kitűzött órában vagy időben nem végzi el, amit ők kiszámítottak, elbocsájtják a munkást.

A fiatal munkások nem akarják a kiöregedett munkást a parthieba bevenni, nem akarnak érte dolgozni.

Az özvegy, ha két gyermeke van, nem kap ellátást, hanem gyermekei általi ellátásra utalják őket, amiről a gyermekek hallani sem akarnak, és így napirenden vannak a szülők és gyermekek közötti verekedések, sőt gyilkosságok.

A munkásnép keresetének legnagyobb részét alcoholra költi.

A serdületlen ifjúság az erdőkben, strandokon s város terein és utczáin félmeztelenül hanczúroz minden felügyelet nélkül, trágár beszédek és mozdulatok mellett.

A zsidóság úrrá lett Lueger Karcsi [Bécs antiszemita főpolgármestere] christliches [keresztény] Wienje felett, ott tobzódik, pöffeszkedik, lop, rabol, és mételyezi a népet.

A házasfelek válása napirenden van, minden második férfi vagy nő elvált.

Hát, az agónia jelei már a Habsburgok alatt mutatkozott, de úgy látszik, most vannak a végrángatódzásai.

A socialisták – akiknek vezető kizárólag zsidók – tobzódnak a hatalomban és a vagyonszerzésben és [az] élvezetekben.

Na, volna jó dolga Maria Theresia anyánk Keuschheits comissió-jának [szüzességi bizottságának], ha feltámadna.

Az beszélik, hogy Berlinben még vadabbak az állapotok, és ezért a nép maga nem is igen lelkesedik valami nagyon az „Anschluss”-ért.

Ez hát az a híres „Teutsches Culturvolk” [német kultúrnép]? Egye meg a fene.

11-kor fekvés s alvás.

Az idő szép, derült, kissé szeles. Reggel 15 f, d.u. 2-kor 22 f, esti 11-kor 18 f.

Az első részt (a vendégek érkezése, Hősök tere, Városliget, cirkusz) lásd itt.

A második részt (sikló, Halászbástya, fogaskerekű, János-hegy, Margitsziget) lásd itt.

1929 nyarán Lowetinszky János Józsefnek és feleségének, Marinak vendégei voltak: a naplóíró bécsi unokatestvére, Anna, és annak lánya, Mici jött hozzájuk látogatóba Budapestre - másfél hétre.

Az alábbiakban a naplóbejegyzéseken keresztül nyomon követhetjük, hogy Lowetinszkyék hová vitték a bécsi turistákat, hogy mit mutattak nekik a városból, és hogy egyáltalán hogyan zajlott egy rokoni vendéglátás a fővárosban 80 évvel ezelőtt.

A háromrészes sorozat második része (5. nap: pálinkázás - Mari ötször hány, sikló, Vár, Halászbástya; 6. nap: fogaskerekű, János-hegy, Normafa; 7. nap: pálinkázás - de már csak a vendégek, pihenés, puszedli-készítés, borozás; 8. nap: Margitsziget, fürdő, sörözés).

1929.07.21.:

Vacsorához ültünk, bámulatos jó étvágya van ezeknek a wienieknek, és isznak, mint a kefekötők, és akkor jár a szájuk mint a kereplő, mindent szapulnak, mindent fitymálnak, csak ők a jók, és úgy beszélnek, mintha csak körülöttük forogna a világ. Fura kis erkölcstelen világot teremtettek Wienben a socialisták. Ezt a zagyva, inkább s[z]láv mint német népet előbb a Habsburgiak prostituálták, most meg a vörösök, s a leírás után ítélve, az utóbbiak a nagyobb disznók. 2-kor fekvés s alvás.

Reggel 8-kor fel, rendezkedés, pálinkázás, reggelizés, a vendégek kicziczomázták magukat, felöltöztek, s elmentek a templomba. Mari rosszul volt, öt[ször]-hatszor hányt, elvétette a pálinkázásnál a mértéket, és mondjuk ki: becsípett.

Rendet csináltam a kis szobában, elmosogattunk, Mari sütött Szappanosnének két tepsi süteményt a nevenapjára, Gálosné jött el érte, s el is vitte; rendbe szedtem a nagyszobában az ágyakat, szellőztetés; bort fejtettem le és hűtöttem be. Borotválkozás, nagy mosdás.

2-kor ebédelés, jóízűen, a bor ugyancsak fogyott, feketekávé van minden nap. Elmosogattunk, a nők mind lefeküdtek. Szép tempósan ülő- és lábfürdőt vettem, azután a számadásainkat vezettem be.

5 után felöltöztünk, Mari itthon maradt, én a vendégekkel villamoson és siklón fel a Várba, mutogattam a nevezetességeket, a „Mi Asszonyunk” templomát, a bástyáról a budai oldalt, a királyi várat, kertet, azután beesteledvén, kigyúlt a fiatal óriás ékszer, a kivilágítás s ragyogott minden, a Halász-bástya, a „Mi Asszonyunk” temploma;

a János hegyi kilátó tündéries, de egyszeri, mind kísérteties fehér pompában ragyogtak. Képzelhetni, ha már nekem, a bennszülöttnek gyönyörű volt, milyen lehetett a szájukat tátogató wieni atyafiaknak, nem is győzték dicsérni a sok látni- és néznivalót.

Budapest by night, 1937.

Beesteledvén, siklón és villamoson el, haza [VII. ker. Thököly út 37.]. 9-re tértünk meg. Az egész úton üdítő italért sóhajtoztak. Hazatérve átöltözködtünk, Mari előbb jegeskávét hozott, aminek igen megörültek, azután vacsorát tálalt fel. Mi nem ettünk, Mari ma egész nap igen keveset evett, de kiheverte a baját, hála Istennek – mit csinálnék nélküle ezzel a néppel?

11-kor fekvés s alvás. Az idő ugyancsak nyáriasra fordult, derült, kissé szeles. Reggel 18 f, 2-kor 26 f, éjjel 11-kor 19 f.

1929.07.22.:

Reggel 7-kor fel, rendezkedés, ½ 8-ra kipenderültem Keleti p.udvarra a tejért, azzal siettem haza, otthon reggelizés, elmosogattuk az edényt, Mari rendet csinált, azután a nők öltözködtek, bámulatos, hogy mennyi ideig cziczomázzák magukat ezek a wieniek, nem hiába fodrásznő ez a Mici leány, de érti is a módját.

Szellőztetés, toilette, testgyakorlatok, Mari becsomagolt a kirándulásra, felöltözve, Mari még elment egyet s mást bevásárolni.

10-kor el, villamoson a fogaskerekűig, azt elcsíptük, azzal fel a nagyszállóig, ott üdítőt véve be, automobilon el a Jánoshegy[-i kilátóig],

s ott felmentünk a kilátótoronyhoz, amelyet és környékét most renoválják, Mari lenn maradt.

12 órára értünk fel. Felvittem a vendégeket a kilátóba, fel a csúcsra, nem győztek betelni a gyönyörű lát- és tájképpel, magam is úgy voltam vele, pedig én már hányszor gyönyörködtem benne. Alig bírtunk megválni Isten eme remekétől.

Le a Jánoshegyi vendéglőbe, ott alaposan megebédeltünk a magunkkal hozottakból és megittunk kilencz üveg udvari sört, amelyet a gazemberek a 4½ deczi üveg sörét egy pengőjével számítottak, és akkor ilyen nyúzás mellett idegenforgalomról álmodoznak.

2 órai ebédelés után lesétáltunk az, az Erzsébet királyné-emléket is megnézve, az Anna rétre, ott kényelembe helyeztük magunkat s lustálkodtunk, olvasgatás, alvás, harmonikázás. Igen megszomjaztunk, Mari megtalálta a Buczkó emlegette forrást, melynek kitűnő jéghideg vize azonos a Disznófő-forráséval, melyet a gazember vendéglős elzárt. Mari kieszelte a módját annak, hogy a forrásból, amely három méter mély, meríthessünk, összekoledált [összegyűjtött] üvegeket és merőeszközt, jól is laktunk a kitűnő, hideg hegyi vízzel. Heverésztünk a még üde pázsiton 7-ig, azután felszedelőzködve, a Normafa mellett a Normafa úton le az állomásra, és fogaskerekűn meg villamoson el, haza, 9-re otthon voltunk.

Átöltözve, kávézás, trécselés. Annával a család származása felől beszélgettünk, igen bonyolult dolog, csak magam bírnám kibogozni.

11-kor fekvés, Mari úgy éjféltájt bejött hozzám / K[éj] ugyancsak kiélveztük, mert a nemi élet kielégítésében is zavarva vagyunk, kéj a legmagasabb fokig [a dőlt betűs rész morze-jelekkel van írva a naplóban]/ utána fáradtan alvás.

Az idő gyönyörű szép, nyárias, meleg, amiből azonban az ózonnal telített hegyi levegőn keveset éreztünk. Reggel 18 f, d.u. 2-kor 25 f, esti 11-kor 19 f.

1929.07.23.:

Reggel ¾ 7-kor fel, rendezkedés, kimentem [a] Keleti pályaudvarra a húsért, borért és tejért, amelyet Szappanosné hozott. Azt megkapva, el, haza.

A vendégek ugyancsak nyakalták a jóféle hazai kisüstön főtt törkölyt, amit csodálok náluk nő létükre, mert mi már nem tartottunk velük, nem győzzük az iramot.

Reggelizés, Mari elmosogatott, rendet csinált, vendégeink felöltöztek, s felcziczomázva, elmentek Vrkoć valamilyen atyafiát felkeresni a Mária utczában.

Szellőztetés, Mari elment a piaczra, én meg nekiültem az elhanyagolt naplómat rendezni, ez kemény három órai munkával sikerült is. Nem szeretem ezt a dolgot, mert impresszióim nem kerülnek oly frissen a naplóba, mint amikor a benyomásokat felveszem, de képtelen voltam ennek is megfelelni, de majd nem hanyagolom ezután.

Mari az ebédet készítette, ugyancsak be van fogva szegény feje ezzel az ostoba vendéglátással, amely rosszabb a tatárjárásnál, mert a tatár elől el lehetett futni, de ez elől nem.

A vendégek oda voltak, és 2-kor jöttek haza nagy fáradtan, akit kerestek, nem találták, mert nyaralni volt azokkal, akiknél van [albérletben?].

Toilette, testgyakorlatok, 3-kor ebédelés jóízűen, borozgatás, feketézés, elmosogattunk, a hívek [a vendégek] letelepedtek, én meg olvasgattam a küszöbön, míg el nem nyomott az álom, és a konyha kövén kinyújtózkodva aludtam egyet.

6-kor felszedelőzködtünk, Mari átment Dénesnéhez, mi meg trécseltünk. Újfalussy Berti jött, és hozott három palaczk muskotály bort, amelyeket Markovicsné küldött. Hm, felébredtek végre [a vendégek], Mari a fiúnak süteményeket adott. A vendégek elmentek egyet sétálni.

Újfalussy Berti azt beszéli, hogy Kónya kérvényt adott be leánya alkalmaztatása iránt, de a Vármegye visszaküldte azzal, hogy a „kérelem nem teljesíthető”; megtanulhatta, mit ér az árvaszéki elnök szava. A fiú a díjnoki kinevezését várja, amit Székely főjegyző meg is ígért neki. A fáma azt beszéli benn, hogy Agorasztó távozása esetére F. Szabó Géza ny. főispán és Erdélyi Lóránt főjegyző pactumot kötöttek, olyformán, hogy mindketten pályáznak, és választás alkalmával Szabó visszalép és a híveit Erdélyi alispánságára szavaztatja le. Na, majd meglássuk.

Dénesné jött, tréfálkozás, amikor a hívek [a vendégek] megjöttek, bemutattam őket egymásnak, kávézás, Dénesné tartotta szóval Annát és Micit, amíg ¾ 10-kor el nem ment.

Éjjeli puszerli [puszedli] keverésébe kezdtünk, felváltva kevertük, Mari kiszaggatta, azután vacsoráltunk, a muskotály igen ízlett a wienieknek. Beszélgetés, Anna igen nagyhangú, amit nem szeretek. 12-kor fekvés s alvás.

Az idő szép, derült, igen meleg, még ilyen nem volt az idén. Reggel 18 f, d.u. 2-kor 28 f, éjfélkor 20 f.

1929.07.24.:

Reggel 7-kor ébredtem, heverés, olvasgatás. Anna már 6-kor kelt, s a küszöbön üldögélt. Mari 8-kor kelt; én meg ½ 9-kor elugrottam zsemlyékért. Reggelizés, elmosogattuk az edényt. Mari rendet csinált és elment a piaczra. Szellőztetés. Anna és Mici kicsípték magukat és kimentek a Ligetbe.

Bort fejtettem le, szenet hoztam fel, dohányt készítettem elő, naplórendezés, kitöltöttem a kijelentőket. Mari az ebéd készítésével sürgölődött. Toilette, testgyakorlatok. A hívek [a vendégek] ½3-kor jöttek haza, addigra megterítettem. Az ebédhez ültünk, megebédelve, elmosogattunk, utána felöltöztünk és ½5-kor villamoson kimentünk szülővárosom paradicsomkertjébe: a gyönyörű Margit-szigetre.

A hídján lefizetve a fejenként 30 f[illér]nyi obuluszt [itt: pénzérmét], igyekeztünk a fürdőhöz jutni, el is értük ¾ 6-ra, a nők bementek fürödni;

én felkerestem először is – felfrissítendő vagy harmincz éves emlékeimet – a forrást, meg is találtam szép zöld vizével, ittam meleg és hűtött vizét, és egy pohár jéghideg málnás vizet.

Azután nekiindultam boldogemlékű Árpádházi Margit volt kolostorának romjait felkeresni, meg is találtam őket és kellemes meglepetésemre a volt templom aps[z]isa oltára helyén egy szép kis csúcsíves, góth stylú kápolnát, melynek festett ablakai Szt. Margit életéből vett motívumokkal vannak díszítve.

Vissza a fürdőhöz, olvasgatva, élveztem olvasgatva a sziget idegzsongító csendjét, míg a nők ¾ 7-kor ki nem jöttek. Istenem! Hogy megváltozott itt minden az alatt a harmincz év alatt, amióta itt jártam.

El a nőkkel a forráshoz, a wieniek el voltak tőle ragadtatva, itattam velük meleg és hideg vizet. Innen el a romokhoz, ahol a kápolnában imádkoztak.

Azután el az egyszerűbb Ziegler-féle vendéglőbe. Marinak megártott a fürdő, melyet 40″-ig [percig] használt a 20″ [perc] helyett. Sörözés, a nők fürdőjét és a söröket Mici fizette, amit kikötött magának és nem akartuk a kedvét szegni. Szokásom ellenére három pohár sört ittam.

½ 9-kor el és beszélgetés mindenféléről, nagyrészt családi ügyekről; villamoson el, haza. ½ 10-re hazaérve, átöltöztünk, vacsorálás, beszélgetés, quaterkázás. ½ 12-kor fekvés, alvás.

Az idő szép, derült, kissé szeles, igen forró. Reggel 19 f, d.u. 2-kor 28 f, éjfélkor 22 f volt.

AZ ELŐZMÉNYT (a vendégek érkezése, Hősök tere, Városliget, cirkusz) lásd itt.

A FOLYTATÁST (Bazilika, irredenta szobrok, Országház, hazautaznak a vendégek, a vendéglátás anyagi része, bécsi pletykák) lásd itt.

1929 nyarán Lowetinszky János Józsefnek és feleségének, Marinak vendégei voltak: a naplóíró bécsi unokatestvére, Anna, és annak lánya, Mici jött hozzájuk látogatóba Budapestre - másfél hétre.

Az alábbiakban a naplóbejegyzéseken keresztül nyomon követhetjük, hogy Lowetinszkyék hová vitték a bécsi turistákat, hogy mit mutattak nekik a városból, és hogy egyáltalán hogyan zajlott egy rokoni vendéglátás a fővárosban 80 évvel ezelőtt.

A háromrészes sorozat első része (0. nap: készülődés, Mari nem talál megfelelő méretű ruhát magának, rossz jegeskávé a Hauer-cukrászdában; 1. nap: megérkeznek hajón a vendégek, ajándékok; 2. nap: pálinkázás, temetőben, sörözés, borozás; 3. nap: pálinkázás, vásárlás, sörözés, Városliget, Hősök tere, borozás; 4. nap: pálinkázás, cirkusz).

1929.07.16.:

Álmomban Kertész Victorral vesződtem, mintha egy vörös kakast és egy ember nagyságú majmot mortificáltunk [kínoztunk] volna ketten.

½ 8-kor ébredtem, heverés, olvasgatás, Mari jóízűen heverészett ¾ 9-ig. ¼ 10-kor fel, rendezkedés, reggelizés, elmosogattam az edényt.

Farkasné jött elbúcsúzni Tiborral, a jövő héten mennek nyaralni Sződre.

Mari rendet csinált és elment a piaczra, szellőztetés, rendet csináltam a könyvek között, letörölgettem a szekrények tetejét, azután letörölgettem nagyjából a port a konyhában, kis- és nagyszobában.

Mari befőzni való ropogós fekete cseresznyét hozott, nagy örömmel ment befőzni.

Toilette, testgyakorlatok, bort fejtettem le. Olvasgatás, ¼ 4-kor ebédelés, utána heverés, olvasgatás, alvás. Mari rendet csinált.

¾ 5-kor felöltöztünk és elmentünk Taubhoz, aki megigazította Mari szorító kígyó-karkötőjét.

Mari ruhát nézett, de olyan rongyok vannak, és erre a mai, kiéhezett, soványseggű daemonokra szabott[ak], hogy reá illő nincsen [a mintegy 165 cm magas, 56 éves Mari előző napon mérette meg magát a Rác fürdőben, 83 kilót nyomott „mez nélkül”], ha pedig csináltatni akarna, akkor 90 pengőt kérnek érte, elhatároztuk, hogy otthon varrat ruhát.

Mari egy 16 évvel korábbi fényképen.

Elmentünk Hauerhez [a Hauer cukrászdába] jegeskávézni, ennek is már csak a neve van meg, kevés és nem a legjobb kávé sok habbal, és egy jeges kávét egy pengőbe számít, no, annyit igazán nem ér meg.

Elcsetlettünk-botlottunk a mozgó tömeg között haza [VII. ker. Thököly út 37.]. Átöltöztünk, megöntöztem a virágot, naplók rendezése, süteményezés, olvasgatás. ½ 11-kor fekvés s alvás.

Az idő szép derült, szeles. Reggel 14 f, d.u. 2-kor 21 f, esti 10-kor 16 f.

1929.07.17.:

Unokanővérem, Vrkoćné [Anna], és Mici megjöttek látogatóba. Szerda.

Reggel 8-kor fel, rendezkedés, reggelizés, elmosogattam az edényt. Mari rendet csinált és elment a szükségleteket bevásárolni. Szellőztetés, toilette, testgyakorlatok;

felöltözve, 11-kor bementem a Vármegyére, az ügyemet a számvevőség elintézte, csak signáltatni és feljegyeztetni kell. Bíró hajtotta a dolgot, a főjegyző is azonnal elintézte, Torkos is rajta van. Bementem Székely tb. főjegyzőhöz és megköszöntem a jóindulatot, azt mondja: „adjon az Isten magának még többet”, ez szép tőle. Halász Bálint árvaszéki elnöknek is megköszöntem, hogy szót emelt mellettem az állandó választmányban, szívesen fogadott. Benéztem Bíróhoz, a Scheiber-ügy még nincs elintézve, pedig jó lenne az a kis pénz.

Elballagtam haza. Mari az ágyneműjét szedte rendbe, kalácsot sütött. Átöltözés, ebédelés, előkészítettem a holmimat, heverés, olvasgatás, alvás. Előzőleg elmosogattunk.

5 után felébredve, rendbe szedtük a kis szobát, felterítve a cocus szőnyeget. Borotválkozás. Kicseréltük a konyhaasztalt, megterítettünk a kisszobában, Mari meghozta a vacsorának valót.

9-kor felöltöztünk, és villamoson bementünk a Petőfi téri [hajó]állomáshoz. ¼ 10-re értünk oda. Miután a menetrend szerint az érkezés 22.15-re volt kiírva, nyugodtan leültünk a Petőfi téren egy padra és elbeszélgettünk 10-ig. Akkor kászálódtunk, hát a viaductus alatti feljárónál két nő jön velünk szemben, unokanővérem, Anna Mari nyakába borul, leánya, Mici meg az enyémbe, persze nagy öröm, már nem tudtak mit csinálni, egy negyedórája imbolyogtak már.

Szedtem a bőröndjeiket és mentünk villamoson haza. Hazatérve, elhelyezkedtek, átöltöztem. Mici hozott nekem egy arany nyakkendőtűt, Marinak egy kézimunkázott gömbölyű asztalkendőt.

Vacsorálás, ettek, ittak jóízűen, aztán megindult belőlük a szóáradat, és mi hallgattuk őket.

Anna el van hízva, hatalmas egy alak, de már öregedik, és nagyon hasonlít nagynénénkhez [Anna nénihez?]. Mici eléggé jól fejlett, szépnek nem szép, de elég jóképű és kellemes modorú.

Az idő gyönyörű szép, igazi nyári nap, szeles. Reggel 15 f, d.u. 2-kor 22 f, esti 12-kor 18 f.

1929.07.18.:

2 órakor hagytuk abba, fekvés, Mari az én ágyamba, Anna a Mariéba és Mici a pamlagon feküdtek, én meg a kis szobában az ágyban találtam tanyára, alvás.

Reggel ¾ 7-kor fel, rendezkedés, elugrottam a tejért és csirkékért, hazatérve pálinkázás, igen ízlett a wienieknek a hazai törköly, nota bene Anna vagy három deczi pálinkát hozott, hm?! Beszélgetés, segítettem Marinak, amit tudtam, ő rendet csinált és volt ugrálni valója a sütés-főzéssel.

Szellőztetés, toilette, testgyakorlatok. Bort fejtettem le. 2-kor ebédelés, ét- és itvágyuk van ezeknek a wienieknek, ugyan nem felhányásként mondom. Traccsolás, Anna asszony nyakig benne van a szellemidézésben, bomoljon, ha ez a kedve.

Elmosogattunk, felöltöztünk, és ½ 6-kor villamoson kimentünk az új[köz]temetőbe; előbb anyámhoz [a naplóíró anyjának exhumálásáról: itt], ahol két kanna vizet öntöttem a sírra, elmondva egy imát, innen el a mi fehér madarunkhoz [a naplóíróék fiatalon elhunyt lányának sírjához], ott is reáöntöttünk két kanna vizet a kiszikkadt sírra, elmondva imánkat, el, a nagybátyámhoz, ott reáöntöttem négy kanna vizet, elmondva imánkat, el;

megittunk egy-egy korsó sört, villamoson haza; átöltözve, vacsorálás, azután folyt a szó családról, politicáról, meg az osztrákok és csehek helyzetéről, közben fogyott szépen a bor.

Az idő kánikulába fordult, derült, szeles. Reggel 17 f, d.u. 2-kor 25 f, éjfélkor 18 volt.

1929.07.19.:

1 óra lett, mire letelepedve elcsendesedtünk, alvás. 8-kor ébredtem, heverés, azután fel, pálinkázás, reggelizés; elmosogatva az edényt, a nők felczifrálkodtak, Mari rendet csinált és sütésbe kezdett. Toilette, testgyakorlatok, felöltözve, villamoson be a városba.

Anna meg akarta nézni a város azon részét, amelyben gyermekkora három évét töltötte; szét is néztünk alaposan, mutogattam emezt is, amazt is. Mici vett Marinak öt méter mosóselymet és egy hajsütővasat. Megittunk Verbőczinél egy-egy pohár sört, megmutogattam a Vármegyeházát, és villamoson el, haza.

Átöltöztünk, s 3 után ebédeltünk jóízűen, s poharaztunk keményen. Elmosogattunk, azután kis pihenés volt.

Este megvacsoráltunk és 9-kor átmentünk Schulczhoz, csakhamar Kertész csatlakozott hozzánk. Az édes és hideg szamorodni igen ízlett a wienieknek, de még nekem is, úgy, hogy becsiccsentettem. Kertész udvarolt erősen Micinek és vedelte a bort, Mari már kezdett mérgelődni. 12-kor elmentünk haza.

Az idő szép derült, igen meleg, a szél alig lebbentette meg a falevelet. Reggel 18 f, d.u. 2-kor 25 f, esti 12-kor 18 f.

1929.07.20.:

Mari aligha aludt, lett ½ 2, mire lefeküdtek és ½ 6-kor felkelt, mert ő ment ki a tejért és a libáért.

9-kor fel, pálinkázás, reggelizés, elmosogattunk, rendet csináltam a kis szobában. Mari lement a pinczébe a hozott libát tisztítani. Toilette, testgyakorlatok, felöltözve el;

És most itt következik a tegnap írt program, mert tegnap délelőtt kivittem őket a Városligetbe, megmutogattam nekik a fővárosi múzeumot, a millenáris emléket, a hősök sírját, melyet most láttam magam is először.

Hatalmas egy kődarab Árpád fejedelem lábai alatt, rajta egy irdatlan nagy kereszt, az oldalába vésve 1914–1918 és egy dedicatió, az emlék előtt egy díszruhás lovasrendőr pos[z]tol. Reászóltam két papra, akik a tökfedőjüket nem vették le.

Innen, „konekti”[?]-zve (czitromlé és narancslé hűtve), el, haza.

Most a tegnapi események jönnének és ezek után a mai nap eseményei az alábbiakban.

Hazatérve, átöltöztünk, megebédeltünk, trécselés, a vendégek lepihentek, mi elmosogattunk, Mari tészta készítésébe kezdett. Kertész hozott 50%-os kedvezményű négy utalványt a Beketov circusra [a mai Fővárosi Nagycirkuszra]. Ruhák, czipő, fogsorok, kézelők, körmök tisztítása.

7 után felöltöztünk, és villamoson elmentünk a Beketov circusba, nagy nehezen kaptam négy jegyet az I-ső helyre, de mire bementünk, addigra a hatalmas circus zsúfolásig megtelt, alig bírtunk helyet kapni. Valahogyan mégis elhelyezkedtünk és végignéztük a műsort. Művészi volt egy húzó-harmonikás művész, gyönyörű mutatvány volt egy saltomortales trió, amely remek dolgokat produkált, lélegzetfolytó volt egy állati szelídítő productiója tigrisekkel és oroszlánokkal egy vasketrecben.

Jó két alak volt a „Zon” [és a] „Harn” bohócz is. 11 órára véget ért a spectaculum és menekültünk ebből a különös kipárolgású gőzfürdőből a friss, üde levegőre. ½ 1 lett, mire hazaértünk, átöltözködtünk.

Az idő gyönyörű szép, forró, nyárias. Reggel 18 f, d.u. 2-kor 25 f, éjfélkor 17 f.

FOLYTATÁS (Vár, János-hegy, Margitsziget, stb.): itt.

BEFEJEZÉS (Bazilika, irredenta szobrok, Országház, hazautaznak a vendégek, a vendéglátás anyagi része, bécsi pletykák): itt.

1917 szeptemberében a naplóíró Lowetinszky János József életében először leutazott Szegedre. Az alábbi naplóbejegyzések a kalandos le- és visszautat, valamint a másfél napos városnézést örökítik meg.

1917. szeptember 10.:

Leutazom Szegedre.

Reggel 5-kor fel, rendezkedés, Márton atyja nem jött meg; toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, aztán összeszedve az útravalót, elmentem a 46-os [számú villamos-] kocsival [a] nyugati pályaudvarra, s az 1 órai késéssel induló temesvári vonattal döczögtünk ki.

A vonat zsúfolva volt kofákkal, Albertirsáig kellett állnom, ott megritkult az utasok tömege, és leülhettem olvasgatni. Kiskunfélegyháza [vasútállomásnál] a sok kászálódó kofa kurva közül az egyik kosarával az orromról verte le a csíptetőmet, s keresztülment rajta a beszálló nép, a bal üvegje kitörött, bosszantott a dolog.

Kecskemétnél a magammal hozottakból jóízűen megebédeltem, megkínálva abból 2 apróságot, akik bevonuló apjukat keservesen siratták.

2 órára értünk Szegedre, a híres tiszamenti metropolisba;

nyüzsgés-mozgás a pályaudvaron, de Pált nem láttam, így nekivágtam az útnak; villamosra ültem, azzal elmentem a Széchenyi térig, ott vártam az átszállásra, várakozás alatt kezdettünk barátkozni egy fekete szemű czigányos szépséggel, még rendezvoust is adott a kedves.

A villamossal túlmentem a Maros utczán a felsővárosi ligetig, onnan ismét vissza, a Maros utczánál leszálltam, meg is találtam nyomban Pál tanyáját, akit kihívtak, meg volt lepve, azt állítja, levelemet nem kapta meg.

Beszélgetés, leverve az út porát, bevéve ½ liter bort, útnak indultam, a nem volt[tá], hanem lesszé vált Szegedet megtekinteni.

Szép, asphaltos, tágas, fákkal szegélyezett utczák, csinos házakkal, melyekben az tetszik legjobban, hogy alig 1-2 darab 3 emeletes volt közte, nagyjában földszintes és emeletes házak.

A Széchenyi tér impozáns és fasoraival kellemes korzó út, a parkjait Deák, Tisza Lajos, Széchenyi István, a most szokásos vas vitéz, mi felséges urunk II. Rákóczy Ferencz lovas szobra és Vásárhelyi, a híres mérnök szobrai díszítenek, az utóbbi különösen sikerült alkotás.

A városháza szép épület lampa[...] szerű tornyával, amely azonban egy csepp graciózitást sem mutat.

Átballagtam a Tisza-hídon át Új Szegedre, amely amolyan kiránduló- és szórakozóhely.

Hát az öreg Tiszát hatalmasabbnak képzeltem az ő girbe-gurba ágyában, bizony őszőkesége igen alacsony volt, hátán egy pár uszodával, sandolinozó [csónakázó] fiatalsággal, egy csomó tutajjal, a vasúti hídon éppen robogott be egy vonat, így a tájkép igen szép, kedves, intim.

Visszaballagtam Pálhoz, aki felkészülődött, megízleltette velem a vacsoráját, barna lisztből készült túrós metéltet.

Felöltözve, elmentünk a Korona utczába, ahol Pál mostani duennája [itt: szeretője], Gambik Mariska szolgál, azt jövetelemről értesítendő egy korcsmában vártam, 2 korsó sört bevéve, Pál is, amelyeket én fizettem ki; innen elmentünk egy vendéglőbe bevárandó az asszonyt és Pál szakaszvezető társát, Liszt Károlyt, egy wieni embert, hivatalnok a polgári életben, amolyan komolyan német ember.

Elbeszélgettünk mindenféléről, közben megvacsorálva, kitűnő halpaprikás volt, amelyre a bor szépen csúszott. Megjött az asszony is, bemutatkozások, beszélgetés, vettem neki néhány szál rózsát, ami láthatólag jó benyomást gyakorolt; úgy látszik, ezeknek a háború bevált, alig egy hónapja tett be Pál [a takarékba] 800 koronát, most meg ide adott 410 koronát, hogy vegyek számára 4 vöröskereszt sorsjegyet, s 200 koronát tennék be a takarékba, ezenfelül a 20 koronások csak úgy repkednek, nagyobb üzletekről beszél, amelyeket lebonyolított, de hogy milyenek, arról nem beszél.

Délután megmutatta a train-depot raktárát, amelyet kezelnek, s melynek főnöke Goldmarch főhadnagy, egy budapesti kalapgyáros; hát rengeteg, ami it fel van halmozva, pokróczok, lánczok, patkók, patkószegek, muti-nyergek, vánkosok, kézműves szerelvények és az Isten tudja, micsoda még, de rengeteg tömegekben, t.i. az útra induló train-oszlopok itt lesznek á-tól zett-ig mindennel felszerelve, képzelem, milyen grand lopások mehetnek itt végbe, rokkant és idős kézműves katonák czihelődnek a napot lopva, Pál és Liszt felügyelnek rájok.

Megvacsorálva is, Liszt megérkezte után átmentünk Bohn vendéglőjébe, ahol megittunk 3 liter pankotai bort, amely igen kellemes ízű, emlékeztet a tokaji borra, persze nem az aszúra, de igen ízlett, a fizetést Pál vállalta gavallérosan magára, bár részemet ki akartam venni belőle.

11-kor záróra volt, bementünk még 2 helyre, de úgy látszik, a rendőrség nem tréfál, mert sehol sem adtak semmit, s így elballagtunk haza.

Pál az ő ágyát készített el, ő meg elment az asszonyával; felvés, s nemsokára alvás, igen el voltam fáradva.

Az idő szép, derült, meleg; reggel ködös; reggel 13 f, d.u. 2-kor 22 f, esti 10-kor 15 f.

1917. szeptember 11.:

Reggel 5-kor fel, kissé kényelmetlen volt a rövid katonaágy; toilette, Pál kávét hozott, rendbe szedve magamat, reggelizés, s 6-kor elindultam várost nézni;

szét is néztem keresztül-kasul, szegénységről itt még nem igen lehet szó, a piaczokon gyümölcs különösen sok volt és szép, baromfi, tej, túró, tejfel, csak hús volt kevés; szebbnél szebb paloták, szép középületek, csinos, most kissé elhanyagolt parkok, benne szobrok, a tegnapiakon kívül még Kossuth Lajos gyönyörű szobrát, Erzsébet királynéét szintén, csinos; Dugovics- […], Rapaics-, Markovics-, Dankó Pista- - igen szép -, Klauzál-, honvéd -szobrokat láttam.

Elmentem a Mars térre, körüljártam a híres Csillag-börtönt, amely 1883 óta modern köntösbe van bújtatva, megszemléltem a szép stylú Rochus templomot, be is mentem elvégezni ájtatosságomat,

azután kiballagtam a Rochusi pályaudvarra, az úton van a közkórház, gáz- és dohánygyár, az út fene hosszú és nem valami beépített, a városi fürdő is igen szép, de szénhiány miatt nem működik;

azután visszatértem a városba, felkerestem az öreg Szegedet, a belvárost, bementem az ósdi belvárosi plébánia-templomba, amely igen elhagyatott, de mögötte már épül a háborútól félbeszakítva az új fogadalmi templom, a templomban egy baihazai Baics síremlékre bukkantam a XVIII. századból.

Tudja fene, az öreg belváros az ő girbe-gurba utczáival, régi cúriáival jobban tetszett, mint a modern Szeged az ő széles körutaival; elbámultam a valóban monumentális zsidó zsinagógán, látszik, hogy nem snorerek ['koldusok'; jiddis] szipolyozták ki a környéket;

gyönyörű épület a közművelődési palota, érdekes a Tisza partján a régi szegedi vár rommaradványa, amelyben annak idején Szegedinacz Pero is volt úr, most egy vendéglő húzta meg magát benne;

gyönyörű a református templom, régi barokk stylú a felsővárosi templom, és az éles, kelepelő hangú harangos szerb templom, míg felségesen búgott le esti 9-kor valamelyik templom gyönyörű hangja;

a vize a városnak nagyszerű, egészséges arthézi, csak az a baja, hogy langyos. Közkutak bőven vannak, van monumentális nagy kaszárnya is, melynek gyakorlótere a híres Mars mező, amazhoz viszonyítva kissé;

igen patriarchikus dolog, hogy a malacok városszerte vígan versenyeznek a villamosokkal, persze kivéve a centrumot;

az összbenyomás igen jó, úton-útfélen Szeged szab. kir. város farkasos czímere; alaposan kifáradtam, míg végigjártam. Meg kell még említenem a szép városi színházat.

A városban pezsgő élet, elegáns üzletek, jó paprikás illat, s ami fő, sok-sok fa utczákszerte, s park parkra, ami kellemes benyomást tesz; szép jövője van ennek a városnak, s segítse is Isten, történelmünkben igen nagy szerepet játszik.

A villanyosok piszkosak, elég gyorsak, praktikusságra vall, hogy a podgyász után is szednek vitelbért.

Asszony és leány nagy számmal, s gyönyörű keveréke a fajmagyarnak a török[kel], rácz[cal] és oláhhal, kaczkiás perzselő szemű, de jó pergő nyelvű menyecskék kontyosan, hátrakötött hajjal, de tisztességtudó és udvarias apraja és nagyja.

Megunva a bolyongást, ½ 11-re visszamentem Pálhoz, s azzal együtt el az altiszti menageba [itt: étkezdébe], ahol egy tányér húslevest, egy tenyérnyi marhahúst s egy tányér nem valami jóízű, de tűrhető burgonyafőzeléket kaptunk, amit bevéve, elöblítettük egy kis borral, azután vissza a depotba, Pál lefeküdt, én megírtam a levelezőlapokat, s fel is adtam őket, megfejeltem az ebédet egy kis maradék süteménnyel, megosztva azt egy öreg népfelkelővel, aki vágyakozva nézett arra, gyümölcsözés, azután jó 2 órai pihenő, elheverészve, zaklattatva a legyektől.

3-kor fel, rendbe szedtem magamat s elmentem a Tiszahídi piaczra szemlélődni, hideg tekintetű, nehéz ruhákban levő sváb asszonyok, tüzes, de szomorú szemű, rikító salaváris [buggyos nadrágú] rácz asszonyok, kaczkiás szögedi menyecskék, sajnos fölös számú zsidósággal saturálva [itt: kb. keveredve] nyüzsgött a kocsik között, melyeken óriási tömegű és különböző nemű gyümölcs- és zöldségféle halmozódott; baromfi, burgonya, káposzta, a vásár komoly csendben folyt le, szétnéztem, kissé cserkészve;

villamoson el Pálhoz, aki már készülődött, vacsorálás: jó csomó mákos tészta; Pál idegesen izgett-mozgott, mert nem tudok csomagolni, azután elmentünk Bohnhoz, ahol Liszt már sörözött, bevettem 2 korsó sört, beesteledvén, visszamentünk és az előre elkészített [... ] [csomagokat] kivittük a Tisza-pályaudvarra, és villamoson visszajöttünk a tegnapi vendéglőbe, megelőzőleg vettem Marinak ½ liter pankotait [pankotai bort], hogy ő is ismerje meg az ízét.

Érdekkel olvastuk az „Est” mai számában [egy] Fazekas alispánunkat dorongoló czikket.

Valami Mikély nevű fogtechnikus szegődött hozzánk, amolyan kedélyes nagyzoló rácz ember, aki elvezetett a tűzoltólaktanyával szemben levő László-féle vendéglőbe,

ahol megittunk 1 liter kitűnő, zöld színű bort, hallgatva a czigány jó zenéjét, egyáltalán a vendéglőkben mindenütt czigány zene szól; elég bőség van, kenyeret jegy nélkül is lehet kapni, a bor elég jó, s a háborús viszonyokhoz mérten olcsó, pl. a kitűnő pankotai literje 6 korona.

Záróra lévén, fizettünk, s Pállal megbeszélve dolgainkat, kiballagtunk a pályaudvara, kivettük a ruhatárban elhelyezve volt csomagokat, s felvittük őket a peronra. Megváltottam a nyüzsgő tömegben a jegyet is.

Az idő szép derült, meleg; reggel 12 f, d.u. 2-kor 2 f, esti 11-kor 16 f.

1917. szeptember 12.:

Elhelyezkedve a peronon, beszélgetés lásd mon amours [cirill betűkkel írva], azután beállított a vonat, nagy tusakodás után fel bírtam jutni egy kocsiba, elhelyezve az elosztónál magam és holmimat, Páltól rövid üdvözlettel búcsúzva; a nép tolongott, a kocsik zsúfoltságig megteltek, s mégsem fért fel mindje; jó ½ órai késéssel indultunk, el is bóbiskoltam, ahogy tudtam, rendreutasítva a muszka foglyokat.

Nagykőrösön beszáll egy néni, felcihelődik nagy keservesen, Czegléden leszáll, a csomagja nem fért ki az ajtón, végre nagy erőfeszítéssel kitolják, de akkor a csomagban levő, babot tartalmazó zsák kiszakadt, s ömlött belőle a finom fehér bab; sohasem felejtem el a nénémasszony hosszú kun képét, amikkor a vonat előtte a most igen drága babbal eldefilált [elhaladt], én sem voltam rest, s összeszedtem vagy 4 kilóra való babot, szedettem egy katonával s a muszkákkal is, ezekét eladattam 3 koronáért, nekik adva a pénzt, aminek megörültek;

beérkeztünk [Budapestre], Városligetnél leszálltam, s a 65-ös kocsin hazacihelődtem a nagy súllyal.

Otthon vetkőzés, beszélgetés, ruhatisztítás, theázás, azután kicsomagoltunk; Pál kitett magáért, 2 esőköpenyre valót küldött, egy csomó abrakostarisznyát vászonból, kefét, lóvakarót, ökörlánczot, szekerczéket, de bőrt azt elfelejtett tenni, pedig az kellett volna leginkább, szóval nagy volt a vásárfia; egy gyönyörű, régi, gyapjú, téli katonapokróczot is elhoztam, melyet Pál majd elvitet.

Vetkőzés, fekvés (K. a l.m.f. [Kéj a legmagasabb fokon]), azután alvás.

1-kor fel, beszélgetés, Mari [a naplóíró felesége] elment a vöröskereszt-sorsjegyek miatt Nagyékhoz. Toilette, beszélgettem a fiúkkal [a lakásban lakó albérlő diákokkal], Kukla tegnap rosszul lett a mensától, nálunk akar kosztolni, nehéz feladat mai napság.

Mari megérkeztével ebédlés, azután elszámoltunk; szilvaíz is lett némi befőzve, és uborka eltéve, szóval igaz hogy nagy a jövedelem, de nagy is a gond és a strapa, de meg van a látszata.

Nagy Gizi volt itt, átadtunk neki sorsjegy-vételre 416 koronát [sic] és Pál [takarék]könyvére 200 koronát.

Martin Jankó is panaszkodik a mensa kosztjának rossz voltára, de hát mit adhatnak ma 80 fillérért?

Szőlőzés, ezt Jokkelné hozta a szőlejükből. Mari a fiúkkal trécselt, ez a Kukla amolyan utolsó gyermek és kákabélű szegény.

9 után fekvés (K. á r. [Kéj á retro]), azután alvás. Hát, ha tekintetbe vesszük, hogy én 52, Mari 44 éves, s elolvassuk a mai nap eseményeit, bizony még elég legények vagyunk mi a talpainkon.

Az idő szép, derült; éjjel bizony hűvös érezhetően; reggel 2-kor 5 f, d.u. 2-kor 21 f, esti 9-kor 16 f volt.

A városképek forrása: delmagyar.hu

Alig másfél év telt el azóta, hogy hősünk (aki ekkor állomásfelvigyázókémt dolgozott a MÁV ferencvárosi pályaudvarán) leszerelt, de ismét magára kellett húznia  a bakagúnyát: a két hétig tartó tartalékosi szolgálatát Budapesten, a 86. gyalogezrednél töltötte – akárcsak (legalább) két katonatársa Iglauból. Az újabb egyhangú katonai szolgálat idején ismét szűkszavúbb a napló.

1891.

május 25.: Reggel ½ 9-kor fel, öltözés, és el, Patkovskyval beszéltem, azután át a [Három] Nyúl-kaszárnyába, azonban nem jelentkeztem, mert ki kellett volna menni Pilis-Csabára; Schlagerrel ődöngtünk, Klobetz[cel] s Leixnerrel beszéltem. 3 után jelentkeztem, beosztottak a 86. ezred 8. századához; míg ott az udvaron felszereltek s beöltöztünk a gúnyába, ½ 9 lett. 9 órára értünk az Újépületbe, hol századom fekszik. Haza [Budapest, VII. Dohány u. 93-95.] villamos vasúttal, tisztolkodás, evés, alvás; az idő igen meleg, reggel eső és borulás.

május 26.: Reggel 4-kor fel, és az Újépületbe; a századosunk (Alt) úgy látszik, humánus ember, de a drill kedvelője, dikcziót tartott. Azután a Rákosra mentünk ki, ¾ 11[-re] értünk be. Haza villamossal, ebédlés, alvás, és ismét vissza. 2-től ½ 4-ig iskola, azután az udvarban maczerálódtunk 5-ig. Parancs s el, haza. Otthon vetkőzés, fekvés, olvasás, evés, alvás; az idő meglehetős volt.

május 27.: Reggel 6-ra sietve értem be, ½ 7-kor le az udvarba, ott voltunk 11-ig; fel, tisztolkodva, el Annáékhoz, ott megebédeltem és vissza; fekvés, alvás. 2-től 4-ig iskola, 5-ig az udvarban, azután fel. Tisztolkodás, kenyeret és pénzt kapva, ki. El a kávéházba, s onnan haza. Mosdás, olvasás, fekvés, evés, alvás. Az idő száraz, meleg.

május 28.: Úrnapja. Reggel 7-kor be, iskola ¼ 9-ig, 9-ig az udvarban kóvályogtunk; azután ki, borotválkozva, haza. 2-re ismét be, parancs. Utána haza. Vetkőzés, elaludtam. ½ 5-kor czívisbe bújva, el a kávéházba, s onnan 7-kor el, haza, otthon szekáltuk kissé a nőcselédeket, azután evés, alvás.

május 29.: Reggel kissé későbben fel, siettem el, útközben W.-vel [Wilhelm Katicával, a titkos szeretővel] karambolíroztam [futottam össze], megmosolyogtuk egymást és üdvözöltük [egymást], de miután tanúk is voltak jelen, nem beszélhettünk éppen egymással. Kimentünk a lőportoronyhoz, onnan 11[-kor] értünk be, tisztolkodva, el Annáékhoz, ott ettem, és vissza, fekvés, alvás. 4-ig iskola, ½ 6-ig az udvarban voltunk. Hazamenet előbb a kávéházba, s onnan Sanyival el. Otthon tisztolkodás, evés, alvás. Az idő komisz meleg volt.

május 30.: Reggel ½ 6-kor keltem, képzelhetni, hogy siettem. Éppen jókor értem, hogy az öreg [vsz. a százados, Alt] észre ne vegyen. Kéknadrág[ban], bornyúban ki a Nagy Rákosra, Fe. [Ferencváros?] mögött nem igen veszedelmes gyakorlat volt, a roppant kifárasztott a szűk nadrág, ½ 1-re értünk haza [a laktanyába]. Tisztolkodás, és el haza gyalog, evés, és onnan villanyossal [villamossal] vissza, fekvés, alvás. 3-tól 4-ig iskola, azután villámhárítós őrmester maczerált bennünket ¼ 6-ig. Fel, parancs, és utána tisztolkodva, olvasás. 6 után el, Győryt néztem, de nem találtam. W.[-t] kerestem, azt meg mikor találtam, elrobogott előtte. 8[-kor] értem haza, mosdás, evés, fekvés, alvás. Az idő szép, de igen meleg.

május 31.: Vasárnap. Reggel ½ 6-kor fel, öltözés, reggelizés, és el; fegyvervizsga volt, azután az öltönyméreteket írták be. Kártyázás, és 11-kor el, lóvonattal ki Fe-be, az öreget [a pályaudvari főnököt] megkértem, s adott is pénzt, ergó [pontosabban] a fizetésemet 1 frt hiányával. Naplóírás. Lóvonaton haza. Borotválkozás. Evés, fekvés, alvás. 5 tájt fel, öltözés, és el. Rézi[vel] és Toncsival találkoztam, pár szót váltva velük, elmentem, W. éppen jött ki, azt elkísértem egy darabra, rendezvoust adva. Vissza, Gyula, Sanyi, Szentes a Zuglóba mentek, Rézi emiatt dühösen sietett beárulni a W.-veli esetet. Kávéházból [egy]magam el, séta a ligetbe, s onnan haza, grimaszok voltak; evés, fekvés, alvás. Az idő szép, de igen meleg, délután hatalmas záporeső volt.

június 1.: Hétfő. Korán fel, tisztolkodva, dühösen el, kénytelen voltam egy boxot kiosztani [Esztinek]. Átöltözés, és ki gyakorlatra a Svábhegyre, disznóul meghurczoltak bennünket, kevés pihenő volt. A pihenő alatt fizették a zsoldot. ¼ 2-kor tértünk haza, ételre, semmi étvágyam sem volt. Egy flaskó sört ívva ki, lefeküdtem aludni 4-ig. Fel, gyakorlat az udvarban ½ 7-ig, már dühös voltam, s lehető leglegerebben [leglezserebben] tettem mindent, a hadnagy reám szólt, brusque [nyersen] adtam meg a magyarázatot. 7-kor ki, séta a ligetben. ½ 10 tájt haza, evés, alvás. Szép meleg idő volt.

június 2.: Reggel korán fel, öltözve, el, 6-kor kivonultunk a Kecske-hegyre, éppen ellentéte a tegnapinak, egy csepp árnyék és semmi víz sem volt, szerencsére czukrot vittem magammal, ami némiképp a szomjat enyhíté. ¾ 12-kor vonultunk be. Evés, alvás 2-ig, 3-ig fegyverfogás, ¼ 6-ig az udvaron maczeráltak bennünket. Naplóírás, ¼ 8-ra ki, sétálás, kávéházba, onnan a rendezvousra. Luizát láttam, nem ismert meg. Tót leányok forgattak. W. jött, elmagyaráztam ismét helyzetem, 14 [nap?] alatt tenni ígért. 10 előtt elválva, haza. E. [Eszti] várt, igazán megsajnáltam szegényt, csak a bogarai múlnának el, jó volna. 11 után aludtam el. Az idő szép, de igen meleg, egész oda vagyok a lábaimra.

június 3.: Reggel fel és el, 6-kor ki a Rákosra, az öreg [Alt százados] beteget jelentett, nem jött ki, a főhadnagy vezényelt, meglehetősen ment. 9-kor a zenekar jött ki, az ezredes (Scotti báró) ott volt, s a zenekar hangjai mellett tánczoltunk ott mint a medvék, mert ezt másnak nem nevezhetem. ¼ 1-kor értünk többszöri elléptetés után haza. Annát láttam, nem tudom, látott-e. Ettem vajat, s a bakatésztát kóstoltam meg, meglehetős volt. Tegnap vacsorám sem volt, s ma se pénz, se reggelit nem vittem, jól megy a dolog. 4-ig aludtam, előbb olvastam is (Maculay, Macchiavelli, gapasag [?]). 5-kor fegyvervizsga, előbb a szakaszvezetőnek, mert morgott a tartalékosokra, megmondtam véleményemet. Mach kinyeste tyúkszemeimet, tisztolkodás, öltözés, naplóírás. Haza. Kibékültem [Esztivel]; otthon mosdás, evés, fekvés, alvás; az idő szép volt, délután eső esett.

június 4.: Reggel fel, tisztálkodás, és el, 6-kor ki a Rákosra, ott voltunk ½ 11-ig, bevonultunk, ismét ettem tésztájokat, sört iva. Fekvés, olvasás, kártyázás, beteget jelentettem; Becskey[vel] (a Pesti Napló reporterje) és Bauer[rel] (betűszedő), kik szintén azok voltak, beszélgetés. ½ 6-kor Wittekkel (géplakatos) ki kávéházba, onnan Sanyival, kinek dorgatóriumot tartottam, haza. Otthon evés, mosdás, olvasás, beszélgetés, fekvés, alvás. Az idő szép, de meleg.

június 5.: Reggel 1/4 [4]–kor fel, öltözés és el, ilyen korán Pestet nem igen volt alkalmam látni; nagy kínosan, miközben más hiányá[ban] egy tejeskocsi is vitt egy darabra, ½ 5-re értem be. Ki a Rákosra czélt lőni; 2 iskolalap, 3 figura 200* [lépésről], 4 alak 300* [lépésről] és 6 lövés 200* [lépésről] 3 alakra, 2 találatom volt kipuffogatatás után. Kártyázás, sörözés, 11-kor el és haza, ¼ 1-re értünk be. König táborszernagy épp a hadapródiskola növendékeit vizsgálta, nem ettem semmit. Olvasás, naplóírás. Kártyázás, minden pénzem elveszítettem. 6 után Wittekkel ki kávéházba, és onnan haza. Ruhát előkészítve holnapra, mosdás, fekvés, evés, olvasás, alvás. Az idő igen meleg, szép.

június 6.: Reggel korán fel, 6-ra beértem, magammal víve vasúti egyenruhámat, ott még nekiültünk kártyázni és ittam is. 7 után felczihelődve, mentünk át a Nyúl-kaszárnyába; így képzelem magamnak a népfelkelőket valaha, mint ez most kinézett, mikor mentünk, ott ½ 10-re, nagy zsivaj, éktelen lárma közt leszereltünk. Elbúcsúzva, még előbb pár leczkét osztottam ki, át Klobetzékhez, ott kis ideig időztem, onnan Rácz-fürdőbe, kihasználva azt tökéletesen, borotválkozás. Onnan csavargőzösön át Gazsihoz, azzal megbeszéltem a Petrányi ügyet, haza. Otthon ettem valamit, olvasás. 4 tájt lefeküdtem. E. [Eszti] Zsírosnéhoz, visszajött portékával, de nem volt használható. Én is kimentem, de nem találtunk semmit sem. Beszélgetés, azután haza. Mari néni [Eszti rokona] ismét beteg, a szokásos baj persze. Fekvés, olvasás, vacsorázás. Sanyi is eljött, beszélgetés, míg 9 tájt elaludtam. Az idő egész nap komor, igen meleg volt.